Sztorik nagy pofonokról

"Sztorik nagy pofonokról

Mi az a "pofon"? Amikor az esélyekkel ellentétben az ellenfeled megelőz, és megnyeri azt a pénzt, amelynek igazság szerint a tiednek kellett volna lennie. Minden játékos szenved pofonokat, szinte minden alkalommal. Tény, hogy az esélyek szerint hat alkalomból ötször te fogsz nyerni, de lehet, hogy pont az a hatodik alkalom következik be. Minthogy ezeket az esélyeket folyamatosan játszod, esetenként úgy tűnhet, hogy a valószínűtlen dolgok folyamatosan megtörténnek. Fontos emlékezni rá, hogy ez mindenkivel előfordul, és ugyan biztos vagy benne, hogy veled gyakrabban esik meg, mint bárki mással, ha helyesen játszol, akkor hosszú távon az esélyek beigazolódnak, és nyerni fogsz.

A barátaid és az ellenfeleid meg akarják majd osztani a peches vereségekről szóló történeteiket veled - ez az emberi természet. Együttérzést keresnek, és az én tanácsom az, hogy a barátaidnak add ezt meg, lelkesen, hangosan és határozottan. "Undorító, hogy ezek a halak milyen szerencsések; ez szörnyű; ez olyan elkeserítő, ne hagyd, hogy letörjön". Azt tanácsolom, hogy vágj a történetbe ezekkel az őszinte közhelyekkel, mert úgyis tudod, hogy mit fognak mondani, és így rövidre foghatod.

Az ellenfeleiddel szemben más stratégiát ajánlok. Ne érts velük egyet; ne ellenkezz velük. Azt akarod, hogy elgondolkozzanak, mert ha az ellenfeled nem a játékra koncentrál, akkor valószínűbb, hogy a zsetonjai feléd fognak elmozdulni. Én bölcsen bólogatnék, a tettes felé mutatnék, és valami olyasmit mondanék, hogy: "ravasz játékos, mindig sántikál valamiben…" Ez mind a panaszkodót, mind a tettest elgondolkodtatja. Vagy hogy "persze, de talán játszhattad volna a partit másképp…". Ezzel bajba kerülhetsz, de azt is eredményezi, hogy az ellenfeled újragondolja a partit, miközben lehet, hogy kitűnően játszotta. Ennél azonban fontosabb - sokkal, sokkal fontosabb -, hogy a tettesnek kis bókot küldesz ezzel. Minthogy nem akarod, megismétlem: NEM AKAROD eltántorítani játékától. Reméled, hogy továbbra is túl sokáig marad a partiban, mert előbb vagy utóbb elpártol tőle a szerencse, és ezzel a zsetonjai is.

Folyamatosan meghökkent az internetes pókerszobákban a játékosok viselkedése. Gyakorlatilag minden alkalommal, amikor játszom, találok egy játékost az asztalomnál, aki úgy tűnik, hogy mértéktelenül szórja a zsetonjait. Lehet kezdő, gazdag őrült, vagy csak a lejtőn nyolc órai szenvedés után lapok nélkül. Vagy folyamatosan emel, vagy folyamatosan megad. Látok játékosokat, akik minden egyes lappal játszanak, amit a kezükbe kapnak - kivétel nélkül. Ezek az emberek aranybányák számodra. Csak ott kell lenned, ésszerűen feszesen játszanod - ne próbálj gyenge játékosokat kiblöffölni, egyszerűen meg sem értik -, és várnod, hogy kifizessenek. Mégis láttam más, jobb játékosokat, akik bírálták, zaklatták ezeket az aranybányákat, amíg megijedve és megsértődve el nem mentek az asztaltól. Micsoda őrültség ez? Tápláld a tudatlanságot, gratulálj nekik, növeld az egójukat - tégy bármit, hogy ott tartsd őket.

Végül pedig tartsd meg a pofonokról szóló történeteidet magadnak. Mindenki hallotta már őket korábban, akármilyen elképesztő is az előfordulásuk. Mi több, bárkinek is mondod, lehet, hogy vele százszor annyi ilyen történt, úgyhogy ne mondd!"

Vissza a tartalomhoz